Film bejegyzései

Filmek ajánlója, kritika

Pápaszem varázsló - Utolsó felvonás per egy

11:51 írta: Joey még nincsenek kommentek

Tök el is felejtettem ebben az Alkonyat-őrült világban, hogy van egy olyan franchise is, mely az évtized elején kezdődött valamikor... és még mindig nem ért véget. Na de majd most... már úton a két utolsó rész, mi meg mutatunk néhány képet belőle. Csak hogy fokozzuk.

Elolvasom »

Filmes Hírek 100826

5:56 írta: Joey még nincsenek kommentek

Egy barátom tiszteletére, Tőzsdecápák 2 - A pénz nem alszik. Nálunk is megy mozikba szeptember 30.-tól.

Elolvasom »

Diploma után

20:00 írta: Joey még nincsenek kommentek


Diploma után

(Post Grad , 85', 2009)


Remélem mondanom sem kell, hogy olyan a szereposztása, amely miatt kötelező nézni való volt. Ehhez adjuk hozzá a témát, és mivel nem vártam semmit, így csalódást sem tudott okozni. Nagyon rövid a játékideje, viszont arra legalább alaposan sikerült lefoglalnia. Iszonyatosan jó hangulatos számokkal nyomták tele, a szereplők is mind egy szálig nagyon szimpatikusak, és a történetben is felfedezhető az életszerűség. Hihetető, a főszereplőkkel pedig abszolút könnyen tudunk azonosulni. Az egyik a Tervre hajt, és álmai beteljesülésére, míg a másik a szerelemre és a szabadságra. És az egész valahogy olyan Gilmore lányokosan könnyed. Tipikusan az a film, ami nem váltja meg a világot, de mégis eltud lazítani és meggyőz arról, hogy ne csak egyszer akard megnézni, pedig bőven abba a kategóriába tartozik.

Elolvasom »

Maci Laci betámad!

20:45 írta: Joey még nincsenek kommentek

Yogi Bear itt van és Tom Cavanaugh is. Meg Anna Farris és Bubu is. Kérem szépen... nálunk csak 2011 tavaszán akarják bemutatni. Ne hagyjk ezt! Maci Laciékat a mozikba!

Kisképernyőről a nagy vászonra

10:06 írta: Joey 1 komment

Múlt szombaton tartották az MTV Movie Awards-ot, ahol elkapták Mark Wahlberg-et is. Ez azért érdekes, mert Wahlberg elejtett néhány morzsát arról, hogy az idei 10 részes hetedik Törtetők évadot követ egy 6 részes nyolcadik, és azzal lehúzzák a rolót. Legalábbis ami a kisképernyőt illeti.

Történetesen a Törtetők abban a szent pillanatban, hogy véget ér sipircel át a nagy vászonra és a banda ott osztja majd az észt megállás nélkül. Wahlberg azt is elmondta, hogy vannak már tervei -például egy olyan, hogy Ari és Lloyd együtt ébrednek Vegasban, és nem tudják, hogy mi történt előző éjjel-, de még semmi konkrétat nem tudni róla azon kívül, hogy lesz és kurva szívesen cameozna benne. Ennyit tudunk. Lesz Törtetők film legkésőbb 2013-ban. HellYEAH!!!

Alice Csodaországban

21:00 írta: Joey még nincsenek kommentek

Alice Csodaországban
(Alice in Wonderlandd, 100’, 2010)


Hosszú utat jártam be, míg végül most április elején sikerült moziban megtekintenem a filmet. Tim Burton film esetében nem lehet azt mondani, hogy nincs az embernek elvárása, mert igenis, kell hogy legyen -bár ez a mögöttem ülő "szülőből" (márha nevezhetjük annak) kiindulva valószínüleg csak ránk, mozibuzikra van hatással. Persze, mint szülő azért nem ártana komolyan venni a 12-es karikát, lévén, hogy a kölke még nem volt kiképezve a Tim Burtoni groteszk világokra, és helyenként hangot is adott a félelmeinek -bár nem ezért sorolnám az egyik elgrosszabb moziélményem közé a megtekintését. Az ember egy kellően sötét, darkos, abszurd és szürreállis filmre számíthat. A csalódás kizárva, az Alice pontosan olyan, amilyennek gondolnánk. Gyönyörű látványvilággal megáldott óriási nagy kaland Odaországban.

Elolvasom »

Maraton életre-halálra

21:00 írta: Joey még nincsenek kommentek

Maraton életre-halálra
(Marathon Man, 125’, 1976)


Mára egy klasszikus jutott, melyet pénteken este tűzött műsorára a királyok adója. Ez a film számomra azért is volt "fontos", mert William Goldman jegyzi íróként. Plusz persze ott van, hogy egy izgalmas thrillerről van szó, ami a '70-es évek második felénekbeli mércével mérve valódi sztárszereposztásos. Így minden adott volt, hogy elmerüljek ebben a maratoni idegtépésben. Már, akit vonzanak az efféle filmek -velem ellentétben.

A maratoni futás megszállottja az egyetemista Babe. A bátyja, Doc, akiről azt hiszi, hogy olajügynök a titkosszolgálat megbízásából beépült a volt nácik titkos szervezetébe, hogy adatokat szerezzen annak vezetőiről. Így bukkant Dr. Zell, a hírhedt náci nyomára, aki az egyik koncentrációs tábor orvosa volt. A férfi a világháború alatt összeharácsolt gyémántokat az Egyesült Államokból Dél-Amerikába akarja csempészni. Amikor Docot a náci megsebesíti, a halála előtt még átadja titkát az öccsének. Emiatt Babe nehéz helyzetbe kerül, Zell és emberei vadászni kezdenek rá.

Az autós jelenet a két öreggel nekem inkább volt mulatságos, mint drámai, így a haláluk semmit se jelentett. Nekem nagyon sokáig az volt az érzésem, hogy ez egy béna film. Jó jelenetekkel, amiket persze a "kor szabványai" szerint építettek fel. De ezek ma már valahogy nem tudtak ütni. Ugyanúgy, mint ahogy a hangulata is közelebb állt a nyomotthoz, mint a normálishoz.

Hihetetlen lassú volt a film zakatolása. Párszor be is aludtam rajta, és majd egy órába telt, mire kinyírták Scheider-t. Persze a történetére rá foghatnám most itt helyből, hogy jó volt, mert az tényleg a helyén volt, csak épp... nem az én ízlésemnek megfelelően tálalva. Vontatott volt, és túl hosszú. Halálra is untam magam. Körülbelül, mint az a jelenet, ahol "Biztonságos?" kérdéssel idegesített a hősünket a vallató. Az a kínzásos jelenet ütött. Aztán volt itt még nagy jelenet -többek között az a Maratoni futással felérő. Helyenként pedig "ezt ellensúlyozva" iszonyatosan mű lett.

A szinkronért Zákányi Balázsnak jár a gratuláció, hiszen remek munkát végzett. Ezúttal is. Én imádom Tahi-Tóth Lászlót Hoffmannak, mint ahogy Fülöp Zsigmond is bevált Scheidernek. Az egyik nagy favoritom azonban mégis csak Kovács Nóra. Ő mikoris nem nagy favorit?

A film a maga nemében nagyszerű, és magán hordozza a '70-es évek védjegyeit. Nekem a legnagyobb bajom a tempójával volt, iszonyatosan lassú és merev. Hosszú jelenetek, de a korához képest rendben voltak. Szóval nekem nem tetszett, ugyanakkor a film a maga módján remek. Szép kis összeesküvés volt a film mozgatórugója, a befejezés is a helyén volt. 60%


MagyarhangokTahi-Tóth László, Benkő Gyula, Fülöp Zsigmond, Szersén Gyula, Kovács Nóra
További magyarhangok: Balázsy Gyula, Szatmári István, Józsa Imre, Bálint György, Kenderesi Tibor
Magyarszöveg: Szőnyi Klára
Szinkronrendező: Zákányi Balázs
MTV - Magyarszinkron és Videovállalat

Toy Story 3: Nyáron!

18:33 írta: Joey még nincsenek kommentek

 

Úttalan út

21:00 írta: Joey még nincsenek kommentek

"Egy elmélet szerint, ha az idő és a tér végtelen: bármi megtörténhet. Eszerint minden elképzelhető, még a lehetetlen is. Ez is van olyan jó magyarázat, mint a többi. Egy csomó sztori kezdődik kocsmákban. Ez is olyan lesz. Nem mintha ott lettem volna, nem. De így remekül betudok mutatni egy különleges alakot."

Úttalan út
(Interstate 60: Episodes of the Road, 112’, 2002)


Sok filmhez kötnek kellemes emlékek, de azok közül nagyon ritka az olyan, ami szerelem volt első látásra. Az Úttalan út viszont pontosan ilyen. Nem csak az útkeresésről és az álmodozásról szól, hanem még sok minden másról is. Aki egyszer megnézi ezt a filmet, az utána talán még a saját életéről is elgondolkodik. A főhőssel, Neallel pedig rengetegen tudnak azonosulni. Nem is minden ok nélkül. Bob Gale egy elképesztően zseniális, könnyed filmmel ajándékozta meg a filmkultúrát, amit újra és újra látni akarsz.


Neal Oliver (James Marsden) hihetetlen kalandjai a 60-as úton, amely nem is létezik... A fiatalember élete nagy válaszútja elé áll. Folytatva az apai hagyományokat ügyvédnek áll, vagy életművészként és festőként tengeti tovább életét. Ám ennél méginkább betölti napjait egy ismeretlen lány utáni vágyakozás. A legváratlanabb pillanatokban látomásként jelenik meg előtte a plakátkirálynő és nyomban el is tűnik. A valóság akkor csúszik ki végképp a lába alól, amikor egy bizonyos Ray-től (Christopher Lloyd) csomagot kap. A világ végére, Danver-be kell eljuttatnia a küldeményt személyesen. Neal elindul a térképen nem jelzett úton és útközben szürreális figurákkal találkozik lehetetlen helyszíneken. Például egy ügyvédekkel teli városba téved, ahol a fontoskodó jogászok folyamatosan egymást perlik...



Mind a válaszokat kutatjuk, de ez a film megtanít minket arra, hogy időnként ne foglalkozzunk a válaszokkal. Időnként
jobb sodródni. Kisebb a nyomás, több a szórakozás. Hogy ez miért jó? Mert megszabadulunk a gátlásainktól, és életünkben először kinyílünk a szemünk és meglátjuk azt is, ami nem is létezik. Vagyis létezik, csak épp eddig nem láttuk meg. A miért ismét egy válasz lenne, amit talán jobb nem tudni. A lényeg úgyis abban rejlik, hogy ne mindig csak kérdezzünk. Hisz mást sem teszünk. Mindig a válaszok után kajtatunk.

Sok-sok éve láttam utoljára -noha annak idején rövid időn belül vagy fél tucatszor láttam-, de valahogy nem tudtam elfelejteni. Még ma is emlékeztem a jelenetek egymás utáni sorrendjére, ami úgy tűnik A vissza a jövőbe alkotóitól nem is túl nagy meglepetés. 2004 környékén az egyik kedvenc filmem volt azok közül, amit az HBO-n láttam először. Azóta akarok egy golyót, úgyhogyha egy nap valaki... akkor azt megköszönném. Ennél a filmnél megtanulhatja az ember, hogy nem az úticél a fontos, hanem maga az utazás. Hisz gondoljunk csak arra, hogy milyen csekély tárgyat is szálított főhősünk az úton, amire egy idő után már senki sem fog emlékezni. Nem úgy azokra a történetekre, amik hozzá tapadnak.



Gaál Erikának köszönhetjük ezt a pazar magyarhang gárdát. Markovics Tamás külsőre is hasonlít a színészéhez, ráadásul a figurára is már rögtön a legelején ráérzett. Emlékszem ez volt az a film, ahol először kedveltem meg Epres Attilát. De kiemelhetném akár Sörös Sándort, akár Dögei Évát, vagy a két mókamester magyarhangját, Reviczky Gábort és Lippai Lászlót -bár egyik párosítással sem tudtak engem megvenni.

Ajánlom mindenkinek, aki még a helyét keresi a világban, de olyanoknak is, akik már megtalálták. Tulajdonképpen bárki megnézheti, aki vevő a megszokottól kicsit eltérőbb gondolatokra és nem a földhöz ragadtság jellemzi. Ritka szórakoztató film, ami után elgondolkodik az ember a hallottakról. Pedig a filmnek garantáltan nem ez a célja. Kicsit túl teljesített Bob Gale. Na és Te, ha egyet kívánhatnál, Mit Kívánnál? 99%


Magyarhangok: Markovics Tamás, Epress Attila
További magyarhangok: Dögey Éva, Sörös Sándor, Solecki Janka, Simon Mari, Izsóf Vilmos, Konrád Antal, Ulmann Zsuzsa, Tóth Judit, Forgács Péter, Németh Gábor, Molnár Ilona, Halasi Dani, Simonyi Piroska (Amy Jo Johnson),
Reviczky Gábor (Christopher Lloyd) és Lippai László (Michael J. Fox)
Magyarszöveg: Szojka László
Szinkronrendező: Gaál Erika
IC-Laborfilm Szink.stúdió

Ki nevet a végén?

21:00 írta: Joey még nincsenek kommentek

Ki nevet a végén?
(Funny People, 140’, 2009)


Kedvenc vígjáték író-rendezőnk, ez a Judd Apatow fickó újabb mesterművet tákolt össze a tőle megszokott pazar szereposztással, és tőle szokatlan mód több drámával. Ez a film kicsit drámai, egy kicsit jobban romantikus, és még egy kicsit jobban humoros, miközben az egészet átjárja valami különleges drámai érzés. Az nem tágít a rettentően hosszúnak tűnő játékidő egyetlen pillanatára sem. Valahol viszont nem is sajnáljuk, hiszen ettől válik mássá, mint a legtöbb hasonszőrű film. Ráadásul még Ray Romano is cameozott egyet!


Allie és Noah tizenévesek voltak, amikor találkoztak, az első pillanattól kezdve rokonszenveztek egymással. Kibontakozó szerelmük hamar beteljesedik. A lány gazdag szülei azonban ellenzik kapcsolatukat, így a két fiatal útja elválik egymástól. Amikor néhány esztendővel később újra találkoznak, a szerelmük újjáéled, és Allie-nek hamarosan választania kell társa és társadalmi rangja között. Történetüket, melynek fontos jelentősége van számára, egy idős úr olvassa fel újra és újra egy hasonló korú hölgynek.



Most kicsit gondban vagyok, mert nem tudom a film melyik érdemi elemeivel kéne kezdenem a róla való diskurálást. Az elején ugye dominál a stand upos cucc és a betegség, majd bejön a képbe a szerelem, miközben igyekszik minél többet megőrizni humoros mivoltából, mindezt úgy, hogy semmit se veszítsen a drámaiságából. Ezek mellé még hozzá kell venni a felelősségteljes döntéseket, és a szórakozást, illetve mindazt a nagy súlyt, amit mi magunk cipelünk a hátunkon. Nekem azért tetszik, mert ez a film sok mindenről szól. Egyrészt ugye ott van az, amikor a micsodánk miatt elszalasztjuk életünk szerelmét, máskor meg a kilátástalan helyzetünk egyik pillanatról a másikra megváltozhat, arról nem is beszélve, hogy bármelyik nap szembesülhetünk azzal, hogy a halál ott liheg a nyakunkban, és ha kapunk egy második esélyt, célszerű nem elbarmolni. Persze, csak még nem késő. Tanulságos film, és szerencsére minden rétegében a filmnek ott rejlik egy újabb elgondolkodtató elem, ami után kicsit átnézünk az eddig elért dolgainkon. Ha nem ismerném Apatow-ot, akkor azt mondanám, hogy ez valahol egy ilyen életösszefoglaló film. A sima dugás, a karrier meddig lehet fontosabb a szerelemmel járó boldogságnál?

Óriási, hogy milyen feszült, vagy épp drámainak tűnő pillanatban nem voltak képesek bedobni egy olyan poént, amitől először csak a néző álla esik le, majd utána ő is földre koppan. Aztán a közepén, vagy egy némelyik standupolási jelenetben már a könnyeivel küzködik, és nem feltétlenül azért, mert annyira drámai. Sokkal inkább önirónikus. Azt hiszem ez is fontos szerepet játszott abban a különös keverékben, amiben ezt a mozit áztatták. Úgy tűnik, mintha időnként nem jól venné az akadályokat, de szerintem igenis jól ugorja át őket, és remek ritmusérzékkel csal mosolyt az arcunkra, vagy döngöl bele a földbe a csalódottságtól. Ezen kívül a vége is nagyon tetszett, hiszen nem kaptunk mézes-mázos heppiendes lezárást, sokkal inkább nyitva hagyták a lehetőségeket a jövőre nézve. Csupán két és fél órán át pillanthattunk a karakterek életébe, de a nézőben tudatosul, hogy ezzel számukra még közel sincs semminek sem vége...



Egy kérésem van a magyar szinkron szakma felé. Könyörgöm, találjanak már egy állandó hangot Seth Rogennek. Én kiegyeznék Varga Gáborral is -aki mellesleg pazar volt a lefogyott Rogennek-, de nem bánnám sem Epres Attilát, sem Schneider Zsoltot (bár ő nem különösebb szerencsés választás most már neki). Csőrére nem mondok semmit, mert mindenki tudja, hogy Sandlert nem szabad nélküle nézni, egyszerűen mennyeien hozza a színészt, és bevallom, velem is anno ő kedveltette meg. De ugyanúgy jár a köszönet Kökényessy Áginak is, aki ismét a hihetetlenül szexy Leslie Mann-t tette még dögösebbé. Jut eszembe, külön piros pont jár Szvetlov Balázsért, aki nélkül tizedennyire sem lenne vicces Jonah Hill. A szinkron összeségében nekem bejött, Faragó József munkája.

Ez nem az a film, amire először számítana az ember. Ezt az egyet tessék jól észbevésni. Ez nem az a film, amit ha megnézel szakadni fogsz a röhögéstől -bár ha meglátod Jonah Hillt, el nem tudom képzelni, hogy mást is csinálhatsz. Nem egy újabb Apatow-i vígjáték, ez valami egészen más. Elgondolkodtató, drámai, romantikus és egy kicsit helyenként a fekete humor jegyeit hordozza magán, miközben végig önirónikusak a karakterei. Tele van fingós-faszos-baszós-zsidós viccekkel, de ezek oldják a feszültséget. És ha egy gép működik, nem érdemes változtatni rajta. A Ki nevet a végén valóban Funny, de nem több annál. Aranyos.
90%



Magyarhangok: Csőre Gábor, Varga Gábor, Kökényessy Ági
További magyarhangok: Szvetlov Balázs, Kárpáti Levente, Czvetkó Sándor, Sánta Annamária, Kardos Lili, Dolmány Attila, Markovics Tamás, Púpos Tímea, Pálmai Szabi, Hegedűs Miklós, Szokolai Ottó, Oláh Orsolya
Magyarszöveg: Fux Dániel
Szinkronrendező: Faragó József
Universal- Aktív Kommunikációs Kft., Váradi Hédi műtermében készült, 2009-ben.

Négyen egy gatyában 2

16:00 írta: Joey még nincsenek kommentek

Négyen egy gatyában 2.
(The Sisterhood of the Traveling Pants 2, 117’, 2008)


Három évvel ezelőtt láttam az első részét. Nem tetszett. Kaptam is a fejemre azért a cikkemre olyanoktól, akik imádják. Bár azt a filmet még mindig nem szeretem, és ettől a filmttől sem vágtam hanyatt magam. Noha, az első nagyjából 5 perc maga volt a zsenialitás. Hangulatilag és történetileg is teljesen átjött az egész előzmény. Ha az első rész nem lenne, és csak ennyit kaptunk volna, mint amit a főszereplőcsaj elnarrált máris odalennék ezért a filmért. De így nem. Továbbra is csajos film, továbbra sem rossz kikapcsolódás, de helyenként iszonyatosan nem jól bánik a dolgokkal.

Kezdem a szereposztással, ami miatt visszatértem a folytatásra is. Mind befutottak már, mind ismertek, és szinte mindegyiküket kedveljük. Alexis Bledel (Szívek szállodája), Amber Tamblyn (Isteni sugallat), America Ferrera (A címlapsztori) és Blake Lively (A pletykfészek). Még a kis mellékszerepekben is olyanok láthatóak, mint Lucy Hale (a kis Scherbatksy), Rachel Nichols (G.I.Joe), Kyle MacLachlan (Született feleségek), és Blythe Danner (Huff). Ilyen szereposztással kit ne érdekelne egy film?



Három éve, a felnőtté válás küszöbén találkoztunk először a négy barátnővel, akik gyerekkoruk óta sülve-főve együtt vannak. Lena, Carmen, Bridget és Tibby útjai azonban most elválnak, más-más egyetemen kezdik meg tanulmányaikat. Természetesen ezúttal is fontos szerep jut a varázslatos, a viselőjének szerencsét hozó farmernadrágnak, amely körbejár közöttük. Segítségével megosztják egymással az egyetemista élményeiket, legyen az csalódás vagy szerelem. Miközben mindegyikük önállóan kezdi megtapasztalni az életet, a köztük lévő baráti kötelék még erősebb lesz.



Nagyon sok történet -csak úgy, mint az életben- szétesik a gimi után. Egyszerűen nem tudják kezelni a távolságot, a karakterek eltávolódnak egymástól, és az életük új mederbe terelődik. A sok újdonság mellé viszont vannak olyanok, mint Carmen, akik szeretnek ragaszkodni a múltbeli dolgokhoz. És a farmer újra életre kell, négy szálon futtatva meséli el a lányok külön úton történő életét. Vannak szálak, vagyis inkább jelenetek, amik nagyon jól működnek -lsd. Bridget szála-, vagy csak bővelkednek szép pillanatokban -mint Carmen, vagy Lena történetei.

Lássuk csak miről szól ez a film. Arról, hogy milyen nehéz is megtartani a régi kapcsolatokat. Nekem ennek a gondolata miatt is jobban tetszett ez a rész, mint az első. Igen, jól olvastátok, ez sokkal jobb és érdekesebb rész, mint az első volt. A témája is jobb, bár noha másfél órán keresztül külön szálakon futnak a dolgok, és azok sok-sok hibával gazdagok, de amikor együtt vannak, akkor valahogy az ember hajlamos megfeledkezni róla, hogy voltak itt hibák is.



Mondanom sem kell, hogy imádom a szinkronját. Mindenki a jól megszokott hangját kapta. Az eszméletlen gyönyörű kék szemű Bledel, Bogdányi Titanilla hangján lehetett megint szerelmes, aztán Bettynek az eszméletlenül szexy Szénási Kata jutott, majd a pletykás Nemes-Takách Kata, és végül Gubás Gabi. Számomra döbbenet volt, hogy az HBO-nak kellett szinkront fabrikálnia a filmhez... még DVD-n sem jött ki nálunk, WTF?

Ragadjunk meg egy nagy hibát ezzel a filmmel kapcsolatban. Az pedig nekem a hosszúsága volt, és az, hogy nagyon sok mindent akartak belezsúfolni, de valahogy nem sikerült élvezhetően összefogni a szálakat. Az összes romantikus szál tele volt a fiatalok bénázásaival, és kiszámítható volt minden egyes történés. Nekem a szereplők és maguk az alapgondolatok miatt tetszett a film. Jó volt, csak kicsinykét hosszú. Csajoknak erősen ajánlott. 80%



Magyarhangok: Szénási Kata, Bogdányi Titanilla, Nemes-Takách Kata, Gubás Gabi
További magyarhangok: Molnár Levente, Hamvas Dániel, Czető Roland, Csőre Gábor, Dögey Éva, Pusztaszeri Kornél, Csuha Bori, Makay Andrea, Antal Olga, Fekete Zoltán, tóth Judit, Forgács Gábor
Magyarszöveg: Boros Karina
Szinkronrendező: Orosz Ildikó
HBO-SDI

http://www.trailersforall.com/wp-content/uploads/2008/07/sisterhood-poster.jpg

Speed Racer – Totál Turbó

21:01 írta: Joey még nincsenek kommentek

Speed Racer – Totál Turbó
(Speed Racer, 130’, 2008)

 

Gondolkoztam. De nem jöttem rám mégis mi a fenéről szól ez a film. Végig néztem több, mint két órát, de egyszerűen nem jöttem rá, hogy ennek a filmnek volt-e sztorija, vagy csak a látványra ment. Ami megjegyzem még nekem is túl csilivili volt, túl sok élénk szín és egyszerűen túl futurisztikus. Nem tudok túllépni a kérdésemen… volt ennek a filmnek sztorija? Látványfilm, abból viszont jeles. Márha az ember bukik az efféle látványra amely végig zöld háttér előtt forgott.

Teljes sebességgel, kanyarokon, akadályokon és váratlan fordulatokon át süvít a Racer család legifjabb tagja, Speed Racer (Emile Hirsch) - a vérében van a versenyautózás. Csupán egyetlen ellenfele van: bátyja, a balesetben meghalt legendás Rex Racer emlékét nem tudja maga mögött hagyni.
Amikor családi autógyárat bekebelezni igyekvő Royalton próbálja magához csábítani Speedet, ő habozás nélkül nemet mond. Amikor a cég gonosz főnöke azzal fenyegeti, hogy híres Mach 5-ös versenyautója nem ér még egyszer célba, ő természetesen nevet a veszélyen. Vállalja a kihívást, és szerelme, Trixie (Christina Ricci) valamint a rejtélyes Racer X (Matthew Fox) segítségével felkészül a nagy versenyre. Azon a félelmetes pályán kell legyőznie a Royalton-csapatot, amelyen a bátyja is végzetes útjára indult.

Nekem egyetlen pozitív dolog volt ebben a filmben. Scott Porter (Friday Night Lights) felbukkanása, mint a régi sikeres versenyző eredeti mivolta. Ezen kívül viszont nem találok semmi olyat, ami miatt ezt a filmet ajánlani tudom. Kikapcsolódásnak jó, el kell tudni engedni magunkat, és kikapcsolni, és akkor lenyeljük ezt az egész jövőképet, meg azt, amit az autóversenyzésről leakar nyomni a torkunkon. Időnként viszont még engem is a kis Vuk kerülgetett. Szóval nagyon brutál látványvilágot kapunk.

Látványfilmnek tökéletes, viszont minden más placcon elvérzett a Wachovski tesók legújabb korszakalkotása. 50%

 

Magyarhangok: Szvetlov Balázs

További magyarhangok: Józsa Imre, Bogdányi Titanilla, Dolmány Attila, Fekete Ernő Tibor, Szabó Máté, Borbiczky Ferenc, Czető Ádám,

Excsajok szelleme

3:13 írta: Boglarian még nincsenek kommentek

Excsajok szelleme

Kíváncsi vagyok, hogy az emberek általában miféle filmre gondoltak akkor, amikor meghallották ezt a filmcímet, és képzeletben hozzá tették még a két főszereplőt: Matthew McConaugheyt és Jennifer Garnert. Éppen emiatt érdekelt engem nagyon, számomra az átlagos-romantikus filmek meg a szellemek jelenléte nem igazán passzol össze, már a Csak a testeden át-ban is nagyon furcsa volt, hát még itt, ami annyira ’valóságosnak’ tűnt. Vagyis…

Connor Mead egy gazdag, végtelenül jóképű fényképész, aki bárkit megkaphat magának, akit óhajt, és a szeme sem rebben, amint szakítania kell – akár egyszerre három leányzóval is, miközben egy negyedik vár rá szexre éhesen. Azon a napon változik meg minden, amikor gyerekkori házukba megy el bátyjának esküvőjére, és már a próbavacsorán megsért mindenkit a házasság-ellenességével, miközben szemtelenül flörtöl minden nőnemű lénnyel, főleg a koszorúslányokkal, akikből csak egyetlen lányt nem kapott meg – de nem akarja, hogy a lányok kiközösítsék őt…

A mosdóban azonban nem akárkivel fut össze, mint halott nagybátyjával, Wayne bácsival, aki szülei halála után nevelője és nem túl szerethető életmódjában példaképe volt. Azért jött, hogy figyelmeztesse Connort, hogy nem jó úton jár az életében, ezért az éjszaka folyamán három szellem fogja őt meglátogatni (- nem cseng ismerősen ez a három szellem sztori most itt a karácsony körül? -), hogy még idejében megmentség az ő lelkét a végső magánytól. Miután majdnem sikerült elhitetnie magával, hogy csak képzelte az egészet, gyorsan ráhajtott a menyasszony anyjára, és egy jeleneten belül felcsípte volna a még meg nem kapott koszorúslányt, mikor is a szobájában nem a leányzó várta fent csirkecombokkal, hanem az első szellem… a múlt szelleme. Connor első csajszija. Aki egy kis játék után elrepítette őt a kezdetek kezdetéhez, ahhoz a pillanathoz, amikor gyermekként barátjában, Jennyben meglátta a lányt. Aztán ahogy nőttek, fokozatosan szerettek bele egymásba, azonban az első gimis buli mindent megváltoztatott, és a csalódást követően Wayne bácsi megmutatta, hogy igenis, lehet élni érzelmek nélkül.

„Mindig az irányít egy kapcsolatban, akit kevésbé izgat a dolog.”

Egyszóval: amint szerelmes lennél, lécelj le, különben baj lesz. És amikor felnőttként összefut Jenny-vel újra, el is követi ezt... hogy is mondják, tanácsot.

És onnantól kezdve jöttek csak igazán a nők, s az egyre rövidebb kapcsolatok…

Újra a jelen. Sikerült azon röpke pillanatban, amíg nem jelentkezett Conornál egyetlen szellem sem, tönkretennie az esküvői tortát, és viszályt szítani az emberek között. Persze az igazi viszály csak a jelen szelleme után következett. Bár a jelen szelleme megmutatta, hogy igenis van ember, aki nem gyűlöli, az pedig a bátyja, aki hiszi, hogy egyszer csak meg fog változni… azonban feladná, amikor Connor teljesen elrontja magát a házasulandó felek kapcsolatát is, mire szépen megkérik, hogy menjen el. Akkor azonban megjelenik a harmadik, jövő-szellem, aki elvezeti őt abba a jövőbe, ami akkor lesz, ha továbbra is így folytatja az életét. Jenny, élete egyetlen és igaz szerelme férjhez megy máshoz, a temetésére pedig egyedül a boldogtalan, magányos bátyja megy el. Ekkor értette meg a lényeget, hogy nem folytathatja így tovább… vajon meg tudja oldani a dolgot? Ki tudja békíteni az összeveszett szerelmeseket? És sikerül visszaszereznie Jenny bizalmát? Mivel egy romantikus amerikai filmről vagyon szó (bár benne sok-sok tanulsággal), kétségtelen. De vajon hogyan? Tessék megnézni!

Matthew McConaughey jó pasi. Bár engem sosem érdekelt igazán, és szégyenszemre(?) bevallom, hogy tőle eddig csak a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? klasszikust láttam, amely tetszett, számomra Rátóti Zoltán az igazi magyar hangja a férfiúnak, bár az ebben lévő Széles Laci, akiben megvan minden, ami kaján és izgalmas, hát szóval ő is tökéletesen passzolt hozzá. Jennifer Garner megkapta szokásos hangját, Kisfalvi Krisztát, és a Wayne bácsi szerepében tetszelgő Michael Douglas is Dörner Györggyel alkotott tökéletes párost.

Magyar hangok:

Matthew McConaughey – Széles László

Jennifer Garner – Kisfalvi Krisztina

Michael Douglas – Dörner György

Breckin Meyer - Kovács Lehel

Lacey Chabert - Vadász Bea

Emma Stone -

Neveletlen hercegnő

20:00 írta: Boglarian 1 komment

Neveletlen hercegnő

Meg Cabot nagysikerű A neveletlen hercegnő naplója könyvek után filmet készítettek az első, később pedig a második részből (a könyvek több kötetből állnak). Nemrégiben volt szerencsém kezeim közé kaparintani az első könyvbéli változatot is, csak hogy tudhassam, honnan is származik gyermekkoromnak, ha nem is teljesen klasszikusa, mert az őskorba még nem nyúlik vissza, de valamit nagyon meghatározott, hiszen amikor általános iskolás ötödik osztályosként naplóba fogtam, ez a film volt az, amiről először írtam. Konkrétan arról, hogy mennyi közös van bennem és Mia-ban, és a film legszexisebb pasijáról áradoztam, aki már akkor nem más volt, mint a sok x-edik életévét taposó Hector Elizondo Kőszegi Ákos fiatalos hangjával. A vélemény egy cseppet sem változott azóta. Bár e páros furcsának tűnhet, szerintem Elizondo egyetlen filmben sem olyan hódító (na jó, de), mint Kőszegi Ákos hangján. No de ne csak róla áradozzunk, van még mit dicsérni a filmben.

Eme cikket valójában azzal kellett volna kezdeni: melyik kislány nem álmodozott még arról, hogy belőle egyszer királylány lesz? Minden bizonnyal kevesen vagyunk így. És én nem is tartozom közéjük. Mia, történetünk hősnője 15 éves a film kezdetekor, és azzal a céllal van itt a földön, hogy 1, (enyhe túlzással) láthatatlan legyen 2, azért a suli legsármosabb szépfiúja, Josh észrevegye. Az előbbi olykor-olykor összejön neki, utóbbi viszont nem, hiszen a szépfiúk a széplányokra hajtanak… és Mia nem veszi észre, hogy valakit így is érdekelné, hogy ő maga „nem széplány”. Akkor változik meg minden, amikor sosem látott „sznob” nagymamája meglátogatja őt a városban, és el nem mondja, hogy Mia lenne Genovia trónörököse. Rengeteg mindenen kell átmennie a leányzónak ahhoz, hogy méltó legyen szerepéhez, miközben a nagymamájához is közelebb kerül. Új, előnyösebb külsőt varázsolnak neki, és jó adag önbizalmat szerez, miközben tépázzák is rendesen rosszakarói, és annyit szerencsétlenkedik, amennyit csak el lehet követni akkor, amikor minden botlás végzetes hiba. De persze, hercegnőről van itt szó, és egy Disney produkcióról, úgyhogy ne is várjunk negatív véget, Mia karaktere annyit fejlődik majd’ 2 óra alatt, amennyi ahhoz kell, hogy egy ’hercegnőnek lenni nem akaró lány’ végül ’hercegnőnek lenni akaró lány’ legyen. Mia karakterével éppen ezért tud könnyen azonosulni a néző, valószínűleg nem mindenki érezne magában annyi erőt az elején, hogy képes legyen elvezetni egy 7.000.000 fős országocskát, de apjának levele, amit halála előtt írt neki, mély hatással van rá.

A bátorság nem a félelem hiánya , sokkal inkább egy döntés, hogy a félelemnél van, ami fontosabb. Lehet, hogy a bátrak nem élnek örökké, de aki óvatos, egyáltalán nem él."

Ezek a gondolatok nem csak akkor igazak, ha felajánlanak nekünk egy egész királyságot…

A film több pontban is eltér a könyvtől, amire ahhoz, hogy szép-kerek-egész filmmel gazdagodjunk, szükség volt. Csak azt sajnálom, hogy Mia Szépség és a szörnyeteg rajongása nem került bele a filmbe, bár nem illett volna sehová, de ez egy olyan momentum, ami számomra kihagyhatatlanul vicces, és aranyos egyszerre.

Egy szó mint száz, roppant bájos történettel állunk szemben, telve apró kis életigazságokkal, és a már említett fantasztikus Hector Elizondo látvánnyal, Kőszegi Ákos hallvánnyal. De vannak itt még színészek, akik figyelemreméltóak! Példának okáért a Miát játszó Anne Hathaway (Bogdányi Titanillával, Rory hangon, vagy éppen belőle lett Rory?), akiből azóta szép fiatal színésznő lett, és nem skatulyázódott bele hercegnői gyermekszerepébe. Egészen komoly darabok is megtalálják (pl. Túl a barátságon), valamint számomra most már nem is a Neveletlen hercegnő jut eszembe róla, hanem Az ördög Pradát visel-beli szintén „rút kiskacsából bomba csajszija”. Persze A pasi „rútként” is imádta őket mindkettőben… de itt most nem erről van szó. Mindenesetre érdekes. (Ezek szerint Anne Hathaway jeleníti meg a nézők számára azt az átlagembert, aki nem kifejezetten szép – úgymond -, de egy kis retusálás és hajvasalás meg szemöldök kiszedetel után bárkiből lehet szépségkirálynő? Bár nekem Anne nem tetszik frufruval. De ez hála Istennek, nem a Neveletlen hercegnőben van, úgyhogy térjünk is rá vissza.) Kihagyhatatlanul megemlítendő Julie Andrews neve, akit szerencsésebbek ismernek már a régi klasszikusokból, mint a Mary Poppins vagy A muzsika hangja. Ő most nagymamaként/királynőként tért közénk, és véleményem szerint nagyon illő rá ez a szerep, megbolondítva egy kis Hámori Ildikóval tökéletes. És voilá, már is megéri nézni.

Magyar hangok:

Julie Andrews – Hámori Ildikó

Anne Hathaway – Bogdányi Titanilla

Hector Elizondo – Kőszegi Ákos

Heather Matarazzo – Nemes Takács Kata

Mandy Moore –

Caroline Goodall – Vándor Éva

Robert Swartzman – Simonyi Balázs

Erik Von Detten – Harsányi Bence

Filmes hírek 010102

12:38 írta: Joey még nincsenek kommentek

Az év végén utolsó nagy filmes híreit gyűjtöttük most ide egy kis mini csokor erejéig:

- A gyönyörű Anne Hathaway veheti át az oldalvonalat Kirsten Duns-tól, aki három részen át volt Peter Parker szerelmének a tárgya. Természetesen nem színésznőcseréről van szó, hanem arról, hogy Hathaway kisasszony bújhat bele Fekete Macska jelmezébe és válhat ezáltal fontos mérföldkövévé Peter Parker életének. A karakter egy az egyben a Macskanő kopiintása a Marvel birodalomban, hiszen ez a nő is tolvaj, és persze van háttértörténete is, és még milliónyi dolgoban hasonlít a DC szuperhősére. A hírek szerint még az sem kizárt, hogy a negyedik részben végleg megszabadulnak az alkotók Mary-Jane karakterétől, ami részemről minimum felér egy kurva anyázással.

- Ha minden igaz, akkor megtalálták azt a fiatal színészt, aki Ian Fleming-et játszhatja el az életrajzi filmjében. A skót gyökerekkel rendelkező James McAvoy bújhat bele James Bond apjának szerepébe, akinek életének azon részére koncentrálnak, amikor playboyként töltötte ifjú éveit egy gazdag család közelében, majd jön a háború és megszületik a legendás karakter.

A John Malkovich menet

21:00 írta: Joey még nincsenek kommentek

A John Malkovich menet

(Being John Malkovich, 112', 1999)

Megállapítással kezdenék, ne reggel, ébredés után nézzétek meg, mert ez a film eskü, hogy nem csak totál kómásan jó. Persze így inkább azzal küzdöttem, hogy nehogy bealudjak rajta, mert nagyon lassan induló bábozós filmként indult. A hét és feledik emeleten játszódó, kissé groteszk sztori... oké, talán a szürreális szócska jobban jellemzi eme enyhe művész beöntésű film lényegét. A sztori teljesen elképzelhetetlen, de talán épp ezért működik Charlie Kaufman forgatókönyve.

Craig tehetséges bábművész volt. Mára viszont senki sem kíváncsi a művészetére, a házassága pedig romokban hever. A kényszerű helyzetben a férfi iratrendezői állást vállal a cégnél, melynek irodája az egyik manhattani felhőkarcolóban van. Egy napon különös rejtekajtóra bukkan az egyik szekrény mögött. A sötét alagút valósággal magába szippantja. Craig megdöbbenve tapasztalja, hogy az alagúton keresztül a hollywoodi sztár, John Malkovich agyába jutott. Mindezt elmondja a kolléganőjének is, aki üzletet lát a dologban. Kétszáz dollárért árulnak egy John Malkovich menetet.

Az ilyen filmeknél én mindig egy kicsit bajban vagyok. Azért vagyok bajban, mert emészteni kell, és ha már erre kerül a sor, akkor nem biztos, hogy tetszik. Annyi bizonyos, hogy nem egy könnyű filmről van szó, hiszen már maga a történetének sokszínűsége sem az egyszerűbb fajtából való. Másfelől viszont, ha túl tudunk lépni saját gondolkodásunk korlátain, akkor megláthatjuk a filmben rejlő lehetőségeket. Najó, ez egy kicsit hülyén hangzott, de amit ezzel akartam mondani, hogy nyitottnak kell lennünk az efféle gondolatokra is.

A konfliktus egy kvázi szerelmi háromszögben zajlik. Hisz Craig beleszeret Maximbe, akinek Lotte kellene, ha pasi lenne, vagy legalábbis más lenne, azaz John Malkovich testében lenne. Ebbe beleőrülnek -Craig mindenféleképpen-, viszont ennek köszönheti azt is, hogy évekig képes volt Malkovich testében maradni, és irányítani. Persze ehhez az is jól jött, hogy ő bábművész.

A két női hangot leszámítva a szinkronja nekem nem alkotott maradandó élményt. Für Anikó (nélküle Cam Diaz sem lenne ugyanaz), és Antal Olga kettőse tökéletesen hozta a figuráját, ráadásul még az őt alakító színésznőkhöz is ment. Cusacket mindig furcsa nem a megszokott hangján hallani, így Lux Ádám ide, vagy oda, nagyon nem lett tőle szimpatikus a figurája. Csuja Imre Charlie Sheenként volt még aki nagyon nem tetszett nekem, és Fodor Tamás John Malkovicha meg valahol a mezsgye környékén mozgott.

Dűlőre kéne jutnom, hiszen ez az utolsó bekezdés, ahol a filmről írhatok. Az biztos, hogy egy évtizedben egyszer nem árt megnézni, többször már csak akkor ajánlott, ha nagyon bejön valakinek. Az ábrázolásmódja miatt olyan különleges, ahogy a történetet hömpölygetik előre. Azt hiszem, hogy az a tény, hogy vasárnap reggel néztem meg, és az hogy nem sikerült bealudnom rajta jelent valamit. 75%

Magyarhangok: Lux Ádám, Für Anikó, Antal Olga, Versényi László, Hirling Judit, Pálfai Péter, Damu Roland, Katona zoltán, Vári Attila, Csuja Imre, és Fodor Tamás
Msz: Szojka László
Szr: Kozma Attila

Elrabolva

21:01 írta: Joey még nincsenek kommentek

Elrabolva
(Taken, 90', 2008)

Az elmúlt év végének a legnagyobb meglepetés filmje a Taken, amely tulajdonképpen 2009 első negyed évét végig uralkodta. Az oka? Iszonyatosan egyszerű, zseniális filmről van szó, melyben a főszerepet ez a Liam Neeson nevű fickó játsza. Akiről már elég rég tudjuk, hogy zseni, de ez volt az a filmje, amivel engem rajongójává tett.

Bryan Mills valaha a titkosszolgálat egyik legkiválóbb ügynöke volt, de már visszavonult, csak hogy Kaliforniában élő lánya, a 17 éves Kim közelében lehessen. A lány az anyjával, Lenore-ral és tehetős mostohaapjával, Stuarttal él és épp Párizsba készül legjobb barátjával, Amandával, amire Bryan vonakodva bár, de áldását adja. Bár ne tette volna.

Megpróbálom hátrahagyni a leesett állam, és kicsit elé szaladni, hogy ne csak a hűdejó szögből közelítsem meg a filmet. Azt pletykálták, hogy ez egy bűn jó film. Szekptikus vagyok filmrajongóként az efféle véleményeket illetően. Húztam, halogattam meg minden, aztán egy nap végül, csak megnéztem. Sok gondolat fogalmazódott meg bennem a film nézése közben, de isten igazából végig csak az állam keresgéltem. Nagyon nyugisan, már-már szinte értetlenül ültem le, hogy most akkor családi drámát fogok nézni? Nem mintha bántam volna, de egészen addig, míg nem kezdték el a nők keverni a szart nem nagyon találtam benne túl sok jó dolgot. szegény apuka álláspontját viszont teljesen megértettem, és ezért nagyon könnyedén tudtam azonosulni a figurával.

Tehát ott vagyunk, hogy a csaj Párizsban van, mert hogy nagy álma a U2-t követni egy egész nyáron át. Nacenzúrázdmeg... Nekem is ez az álmom, csak épp a Bon Jovi-val, vagy az AC/DC-vel, csak épp nincs támogatom. Ugorjunk, tehát elrabolják a barátnőjét, akit egyébként az új Merlose Place sztárja, Katie Cassidy alakít. Nagy szerepe, igazán büszke lehet magára. Aztán a kiscsajt is. Igazából nekem Kim végig ellentétes személyiségnek tűnt. Magyarán, mint minden tinédzserlány, akik kedvesek, de közben csak tombolni akarnak, mert mikor, ha nem most?

És akkor itt jön az apuka. Szuperügynök, azt azért szögezzük le, aki fél pillanat alatt Párizsba repül, hogy megtalálja a lányát, noha a helyzete kilátástalannak tűnik. Miért? Mert mi még nem ismerjük, csak sejtjük mit tud. Ő pedig mutatja, hogy kábé fél napra sincs szüksége ahhoz, hogy leleplezzen egy leánykereskedő maffiát, és kinyírjon több embert, mint John Rambo 5-6 film alatt. Mit számít neki, ha hidakról kell leugrania, vagy összetöri minden csontját, mikor remegő kézzel is telibe talál bárkit, bárhonnan. Igazi hős típus.

Mi a film legnagyobb vonzereje? Szegezi mindenki annak a kérdést, aki már látta és áradozik róla. Bevallom, nem jöttem rá. Valahol a pörgő akciójelenetek, valahol az elszántság, valahol pedig csupán, hogy annyira erős érzelmekkel operál, hogy a néző akarva, akaratlanul is besodródik az események forgatagába. A tempó fontos eleme a filmnek, illetve minden, amit az előző mondatban felsoroltam. Emellett persze még megannyi érv is van mellette, de a lényeg úgy is az, látni kell.

Ami engem illet, én valamiért Liam Neesont csakis Kovács István hangján tudom elviselni, illetve imádni. Talán ilyen sokat nyom a latba az bizonyos Igazából szerelem? Pedig kapott ő már remek hangokat korábban is, és most is. Csernák János zseniálisan látja el a munkáját, és egy fél pillanatig sem vontam kétségbe, hogy ő Neeson. Famke Jannsen egy nagyon érdekes kérdés. Fehér Anna hangjában van valami visszafogott szexualitás, ami annyival vonzóbbá teszi Famke-t, hogy már lassan egy top10 filmcsillag szavazáson nálam az első helyre kerülne az tuti. Győrfi Anna is nagyon tetszett nekem a kis Kimi hangjaként. Nagyszerű szinkron.

Bryan Mills története nem hiszem, hogy csak az "akció"filmek szerelmeseinek szívébe lopta be magát. Ebben a történetben minden volt, amitől döglik a légy. Nekem nagyon tetszett, mert eltudott szórakoztatni, és majd 90 percre elfeledtette velem minden gondom. Az ilyen filmek ritkák, idén nem is nagyon volt ilyenhez szerencsém még, úgyhogy nagyon megkell becsülni. 99%

Magyarhangok: Csernák János, Fehér Anna, Győrfi Anna, Jakab Csaba, Háda János, Koncz István, Bácskai János, Madai Gábor, Rosta Sándor, Janicsek Péter, Bogdányi Titanilla, Csondor Kata
Msz: Faludi Katalin
Szr: Nikodém Zsigmond
Bemutató dátuma: 2009. március 19. (Forgalmazó: SPI)

SPI - Mafilm Audio Kft.

Hannah Montana - Mindenből a legjobbat koncert

22:02 írta: Joey még nincsenek kommentek

Erről nem nagyon akarok sokat írni, mert egy részt se nem szívem csücske a Hannah Montana se nem érdemli meg. Másfelől pedig koncert, és hát mivel amerikai ezért nem igen lehet semmi rosszat mondani rá. Nem én vagyok a célközönség, ez mégis bejött.

Erről jut eszembe, ugye mindenki hallott már a Teen Choice-os "show"járól? Tudjátok, a 16 éves kistyúk, alig semmiben és a rúd. És akkor benyomnak ebbe a koncertfilmbe egy olyat, ahol az apuka az alábbit mondja: "Szerintem jó példakép a lányomnak." Na én ott helyben nyírnám ki a 6-8 éves lányom, ha még csak rá is nézre erre a ribancra... Ennyit a kislányos, tinisztárokról. A Britney rajongóknak legalább majd egy évtizedük volt felnőni.

Meg most komolyan, milyen műsor már, hogy a Jonas bratyók már a 3. számukat nyomják egy Miley Cirus koncerten? Magassarok derbi, uramisten. Az csak nekem tűnik fel, hogy Miley-t kurvásan öltöztetik? Pontosítok: kurvás kislányosan. Ezért lesz menő a szex már az általánosban is.

A koncert jó volt, de ennyire rövid koncertért én pénzt nem adnék ki. Ja, és túl gyerekes volt. Azért lássuk be, a csaj már 16. Lassan ki kell lépnie a skatulyából és ebből a gyerekes stílusból. Volt egy-két kisebb csúfság, de alapjába véve élvezetes lett az anyag. Nem ajánlom azért. 70%


U.I.: Miley Cirus csak engem emlékeztet az ifjú Hilary Duff-ra?

Exkluzív: A Géniusz forgatásán jártunk!

16:45 írta: Joey 6 komment

Jó sokat változott a magyar filmgyártás az elmúlt tíz évben. Anno még a Kisvárosban elég volt egy operatőr, egy hangmérnök, meg talán egy világosítással foglalkozó szaki. Bezzeg ma már segédoperatőr segédjétől kezdve mindenki ott van, hogy húzzák az időt, és beigazolják azt a mondást, hogy a filmeseknél lustább emberek nincsenek.

A tovább mögött irunk a tegnapi nagy jelenetről (36 bekezdés, 208 sor, 2309 szó, 12.528 karakter - 14.833 szóközzel), elmosódott képekkel, mert hát egy noname produkcióról sem közölhetünk jól sikerült képeket. Pedig...  Mondjuk ilyen külsős képeket mutathatok. Főleg, hogy ez még csak nem is az a rész, ahol forgatták, hanem a Zsolnay oldala.

Elolvasom »

Orosz rulett ÉLŐben

22:41 írta: Joey még nincsenek kommentek

Orosz rulett ÉLŐben!
(Live!, 96', 2007)

Az egyik legérdekesebb alapötletre épülő film, amit valaha láttam. Komolyan ez a film már a címével megvett. A valóságshowk jövőjéről fest egy hihetetlen bizarr képet. Tényleg errefelé tartunk? Sajnos van benne ráció, több is, mint ami normális lenne. A televíziózás határait súrolja, és éppen ezért lenyűgöző a mozi, ami független filmként hódította meg a világot.

A szereposztása zseniális. Eva Mendes hihetetlen kegyetlenül hozza a nagyra vágyó álmokat kergető ötletgazda nőcit, aki a csatorna műsorfejlesztési osztályán dolgozik. Róla készít dokumentumfilmet David Krumholtz, aki remekül hozza a félszeg dokumentaristát. A játékosok között pedig olyan közönségkedvencek vannak, mint a birtokáért versenyző Jeffrey Dean Morgan, a szöszi bombázó, aki hálivúdi karrierről álmodik, Katie Cassidy,

Rex, a tehetséges, nagy jövő előtt álló dokumentumfilmes különös ötlettel keresi fel az ABN tévétársaság elnökét, Katy Courbetet. Az ő segítségével akarja megalkotni minden idők eddigi legmerészebb reality műsorát. Ez pedig nem más, mint az orosz rulett, melyben ötmillió dollárért versenyeznek a résztvevők. Az események minden pillanatát kamerák rögzítik, a dokumentumfilmes stáb lencséi előtt feltárul egy különös világ, melyben megkérdőjeleződnek az erkölcsi, etikai kérdések. Mindez egy sötét humorú, felejthetetlen végjátékban csúcsosodik ki.

A történet az ötlet megfogalmazódásától egészen a műsor következményeik követi figyelemmel a produkciót. A film első felében megismerhetjük a jelölteket,és azt hogyan győzi meg Katy a reklámozókat az érzelmes bejátszásokkal, valamint a New Yorki fejeseket. Több, mint 60%-os nézettséggel pedig minden létező televíziós rekordot megdöntött a lövés pillanatában a nézőt sokkoló műsorból. Meglepő hát, ha ez lett Amerika legsikeresebb műsora, mellyel főhősünk az életével fizetett? Vajon erkölcsileg egy ilyen kaliberű műsort bárki engedélyezhet? Vajon tényleg rákattannánk?

Kis millió kérdést vetett fel bennem ez a film ebben a témában, és szavamra lenyűgöző volt a film. Az egész olyan dokumentarista jegyekben úszott, de a története is lebilincselő volt. A karakterek beváltak és a filmet az alaptémájának köszönhetően egy különleges atmoszféra járta át. Bizonyos szempontokból engem sokkolt is a műsor végkifejlete, bár reménykedtem, hogy nála sül el a stukker. A lényeg, hogy ez a film odaszögezi a nézőt a képernyők elé, annyira ütős.

Dezsőfyrajz Katalin nagyon kitett magáért az SDI-nál, hiszen alap stábot toborzott össze, amiből talán csak Katie Cassidy magyarhangja lóg enyhén ki. Kéri Kitty remek Mendes hang, szexy, vagány és céltudatos. Pont, mint a figura. Csőre Gáborról már a Gyilkos számok óta tudjuk, hogy csak ő passzol Davidhez. Epres Attila nem beszélt túl sokat Morganként, de mind Szvetlov Balázs, mind Előd Álmos, mind pedig Csizmadia Gergő maximális elismerést vághat zsebre ezért a filmért. Jó hangok. 10/8

Egy biztos, ritkán látni ennyire valóságos és sokkoló témája filmet.Nagynak tűnhet, amit most mondtam, de valójában valóban erről van szó, hiszen a film reális alaptémára épül, és már a játék végkifejlete is elég sokkoló, hát még annak a sikerei. Merész alkotás. Enyhén sokkoló, de nagyon, nagyon jó. Apropó, miért nem jelent ez még meg DVD-n?
99%


Magyarhangok: Kéri Kitty, Csőre Gábor, Epres Attila, Szvetlov Balázs, Előd Álmos, Csizmadia Gergő, Varga Rókus, Forgács Péter, Szávai Viktória, Gáspár Kata, Sánta Annamária, Nemes-Takách Kata, Bálint Sugárka, Rába Roland
Msz: Nagy Gabi
Sz.R.: Dezsőfyrjaz Katalin
HBO - SDI Sun Hungary

Párizs, szeretlek! - Szerelmes történetek a fények városából

19:02 írta: Joey még nincsenek kommentek

Párizs, szeretlek! - Szerelmes történetek a fények városából

(Paris, je t'aime, 118', 2006)

 

Van, amikor vevő vagyok az efféle jóságokra. A Párizs szeretlek sok kisfilm összesége, melyben egytől-egyig ismert arcok szerepelnek, gyönyörű képekkel. Ha távolabbról nézzük, akkor még akár egy/több reklámfilmnek is elmegy. Abszolút művészfilmek. És mint ilyenek, néhány filmet kapásból nem is értettem meg, néhánynak pedig úgy tűnt nincs is értelme. Nagyon nagy viszont alig volt, úgyhogy a lenyűgözésem elmaradt.

Huszonkét rendező, tizennyolc rövid történet, és egy egész estés szerelmi vallomás a fények és a szerelem városáról, Párizsról. Valamennyi történet a francia fővárosban játszódik, ahol a világ minden részéből érkezett rendezők és sztárok mesélnek a szeretetről és a szerelemről, amely hol elvarázsolja és ámulatba ejti az embert, vagy épp ellenkezőleg, szenvedést okoz neki. Az epizódokból megindító és felkavaró, különös és eleven nagyváros képe rajzolódik ki, ahol minden pillanatban kapcsolatok jönnek létre és érnek véget, kéz a kézben jár a szenvedés és a boldogság.

Nekem nagyon bejött a pantomimes, Steve Buscemi (metró és a szemkontaktus), Elijah Wood (vámpír, Sin City szinezetű vér, szívalakú vérfolt) és Natalie Portmanes (színésznő, aki szakít vak pasijával és az ő történetüket ismerjük meg), no meg a Wes Craven rendező epizódja (párral, akik Oscar Wilde sírjánál szakítanak). Akadt szívfacsaró történet is, például a csöves utcazenész és a mentőskisasszony, valamint a gyermekét elvesztett nő története. Voltak viszonlag érdekesebb, de teljesen érthetetlenek, mint a drogos filmszínésznő (Maggie Gylenhall), vagy még néhány, amiket nem kapok elő így random.

16 vagy hány kisfilmből állt, és némelyiket nagyon lehetett élvezni. A végén vártam volna valami összekötést, hogy azért mégis csak van valami közös bennük, de az a megoldás a végén annyira nem tetszett, kicsit kevésnek éreztem. Egy valami azonban közös volt bennük: gyönyörű operatőri munka, és kiváló rendezés jellemezte őket.

A szinkronja érdekes. Tényleg ennyire kevés a szinkronizáló színészünk? Úgy értem többen több epizódban is kölcsönözték a hangjukat. Földi Tamás szinkronját amúgy tényleg csak dícsérni tudom, mert mindenki remekelt, kezdve Hamvas Danitól egészen Zsigmond Tamaráig, és tényleg senkit sem szeretnék kiemelni közülük, mert mind nagyszerűek voltak.

Azaz igazság, hogy ez a film nagyon nem az én világom. Mégis voltak elemei, amik tetszettek. A figyelmem egy percre sem lankadt, és mindegyik sztori elején eltudtam dönteni, hogy ez tetszeni fog-e. Néhánynak mégis sikerült meglepetést okoznia, de semmi extra élményt nem váltott ki belőlem. Remélem a "New York, szeretlek!" már egy fokkal jobb lesz. 90% 


Magyarhangok: Zsigmond Tamara, Németh Borbála, Csuha Bori, Hamvas Dániel, Mezei Kitty, Györgyi Anna, László Zsolt, Kiss Virág, Szersén Gyula, Szabó Éva, Helyei László, Némedi Mari, Stern Dániel, Szatmári Attila, Reviczky Gábor, Baráth István, Seder Gábor, Király Adrián, Kassai Károly, Kiss Mari, Sági Tímea, Kilényi Márk, Bartók László, Czető Ádám, Koffler Gizi, Talmács Márta, Balázsy Gyula
Msz: Nyúl Gábor
Sz.R.: Földi Tamás
Corner film - Aktív Kommunikációs Kft., Somogyvári Rudolf műtermében készült 2008-ban.

Faragjunk férfit!

20:36 írta: Joey még nincsenek kommentek

Faragjunk férfit
(The Shape of Things, 96', 2003)

Pauk Rodd a Jóbarátok idején, megvan? A film alapjául egy színdarab szolgált, ami nem tudom mennyire alaposzta meg a zéró atoszférát, és az unalmas jeleneteket, vagy mennyire köszönhetjük ezt a hangulathiányt, avagy művészfilmes beütést -kinek mi- a kis költségvetés negatív oldalának. Ez a film -egy szóhasználatát felhasználva- olyan, mint egy szűz hó. Szabadon értelmezhető a szóhasználat. A lényeg a szereplők jók voltak, a történet max elgondolkodtató, de a hangulat teljes hiánya miatt nagyon nem jött be.

Paul Rudd egy nyámnyila szerepében. Ez az egyetlen, és csakis az ő rajongóinak ajánlom ezt a filmet, mert ezen kívül fájdalmas kínszenvedés. A művészfilmes életérzést, Rachel Weisz árasztja magából, a művész karakterének megformálásával. A kettejük össze nem illő keveréke adja a film különösen sovány zamatát és ellentétpárját.

Adam Sorenson (Paul Rudd) egy félénk, szégyenlős a külsejére nem sokat adó diák, aki részmunkaidőben egy múzeumban dolgozik. Itt találkozik Evelynnel, a művészettörténetet tanuló diáklánnyal. Kapcsolatuk hatására Adam sok változáson megy keresztül, mely mind külsején mind a viselkedésében megmutatkozott, ami már szemet szúrt barátainak is. Evelyn igyekezett Adam-et minél jobban átalakítani, aki nem is gyanította, hogy ez miféle célt szolgál valójában.

Minden idők egyik legunalmasabb, majd tíz percesre nyújtott jelenetével indított a film, és igazán nem is tudott felengedni. Aztán a fele környékén, mikor megváltozott hősünk és egy másik nő megteszi azt a bizonyos dolgot, az érdeklődésem erőteljesen rátapad a mozira. De valamiért ez a rész sem tudott isten igazából kiteljesedni, de lássuk be, nem is ez volt a film főcélja, hisz nem egy újabb romantikus filmmel volt dolgunk, hanem egy drámával.

Volt egy nagyon erőteljes pontja a filmnek, ahol azt mondtam magamban, hogy ha itt a vége tökéletes művész filmet kaptunk. De nem. Jött még két jelenet, ami eröltett és teljesen felesleges volt a Nagy csavar után. A Nagy csavar, ami földbe döngöli a nézőt, ami után köpnyi-nyelni nem tud, és mely magában foglal mindent, amiért ezt a filmet meg kellett csinálni. Jól olvastad biza, nyájas Olvasó, meg kellett csinálni. Hiába untam halálra magam, hiába kívántam többször is, hogy vége legyen, a görbe tükör tökéletesen pofán csapott és megmozdulni sem bírtam tőle. Kár volt elrontani.

A szinkronja nekem totálisan főiskolás beütésünek tűnt. Damu, mint Rudd? Még viccnek is rossz, nemhogy másfél órán át hallgatni. Bár itt szögezném le, hogy a végén a káromkodás nagyon feküdt neki. Kisfalvy Kriszta pazar, mint mindig, és Solecki Jankáról is csak szuperrelativuszokban tudnék beszélni. Nagy Ervinnel sem volt igazából semmi gondom. Szóval meglepő, de jó.

Ha ott lett volna vége, ahol kivánkozott, akkor azt mondom, emelem kalapom. De nem lett, jött még egy jelenet, ami totálisan hazavágta az értékelésem. Ez a film olyan, mint maga az élet, minden unalmas pillanatával együtt. Látszott rajta, hogy színpadra szánt mű volt az alapja, hiszen rettentő hosszúak voltak a jelenetek. Szinte az összes, és ha van film, ami nem foglalkozik a "kevesebb több" szabállyal, akkor az ez. Még Evelyn nagy jelenete is túlnyújtottra sikerült, ami azért jó, mert a nézőnek van ideje feldolgozni a dolgot, de sajnos hamar átlendül a néző a katarzis másik oldalára, ami viszont már nem annyira gyere be. Szeretném leszögezni, hogy az osztályzatom csakis a fordulatjának köszönheti, hogy ennyi. 46%

Az Igenember

21:00 írta: Joey még nincsenek kommentek

Az Igenember
(Yes Man, 100', 2008)

Nagyon régen nem esett már ennyire jól egy film sem. Köszi Zoey és Jim! Legyen akármilyen kiszámítható, akkor is vagy Carrey játéka miatt, vagy Zooey megint elbűvölt, vagy csak szimplán az a feelgoodság, ami áradt ebből a filmből, nem tudom megfogalmazni, de nagyon levett a lábamról. Sokszor megnézős, sőt még talán idén DVD-n is bezsákolós film, és a fenébe is, IGEN!

Mondj igent a békére! Mondj igent a biciklizésre! Mondj igent a gitároktatásra! Mondj igent a koreai nyelvtanfolyamra! Carl (Jim Carrey) soha, semmire nem mond igent. Alaptermészete a tagadás, a tiltakozás és az ellenállás. De előbb-utóbb a legmagabiztosabb embernek is rá kell jönnie, jó, néha helyeselni. És mert Carl nem szereti a félmegoldásokat, beiratkozik egy önsegítő csoportba, amelynek guruja (Terence Stamp) olyan sikeresen prédikál, hogy új híve feltétel nélkül megtér: attól kezdve minden kérdésre, felszólításra, ajánlatra és átokra gondolkodás nélkül rávágja az igent. Bár egyre több és egyre nagyobb bajba bólogatja bele magát, mégsem adja fel: mindenre igent mond.

Ezt a filmet valamiért csak egyetlen szóval tudnám jellemezni: Feelgood. Nagyon nagy telitalálat, pedig igazából Jim figurája is bebizonyította, hogy az egész alapötlet egy agymosás, majd pedig jött a 23-as számbeli paranoia, azaz a belemagyarázás a dolgok mélyébe. Másfelől viszont talán pont ezért tűnik nekem a történet is sorsszerűnek. Hisz ha nem álmodja azt, amit, ha nem megy el arra a gyűlésre azon az estén, ha nem viszi fel a homeles-t (bocs, de bent maradtak ilyen angol kifejezések a szinkronban is), ha nem merül le a telefonja és nem fogy el a benzin a verdájából... Szóval ezek csak apró elemeknek tűnnek, de az a két szótag bebizonyította, hogy mennyire megtudja változtatni az ember életét. És Zooey karaktere pedig arra döbbentett rá, hogy inkább kéne úgy élni, nem pedig így, ahogy most csinálom. Igen, talán egy kicsit túl sokat látok ebben a filmben.

Ez egy tanmese. Ne szépítsük a dolgot. Ez főként az olyanok szól, akik azt a begyöpösödött életet élik, mint Carl barátunk a film elején. Érdekes egyébként, hogy már azzal is ellentétesen cselekedett, hogy elment arra a gyűlésre, majd végig az első percekben teljességgel ellentétesen cselekedett a személyiségével szemben. Aztán valahogy rákapott az ízére és látta, hogy mennyire jó dolog az IGEN szó, és kvázi az Igenemberséget, mint egy fajta vallást használva változtatta meg az életét. És bevallom, nekem nagyon tetszett. Egyébként mindkét karakter zseniális volt. Carl pont azért, mert totálisan Jim Carrey-re öntötték a figuráját, annyira természetesen hozta a palit, aki a változást követően egy hihetetlenül érdekes ember lett. Renee pedig alapból az volt, és még nekem is meghozta a kedvem a futásközbeni fotózáshoz.

Kereshetném a hibáit, azt a szájbarágást, ami a változás mellett szól, de egész egyszerűen nem fogom, mert én HISZEK EBBEN A FILMBEN. Ki lehet röhögni, vagy azt lehet mondani, hogy Terence az én agyamat is kimosta, de a józanság határain belül, jó dolog, ha valamire igent mondunk. Éppen ezért nem fogok neki meni a kliséknek, a sablonoknak, és inkább hagyom, hogy a hangulata, a világa, és az őrültség, ami árad belőle magával rántson.

Tabák Kata szinkronját csak dícsérni tudom, Heltai Olgára meg csak annyit mondok, hogy a hozzá hasonló fordítók hiányoznak a sorozat-szinkronok világából. Kerekes József ezúttal Jimként dalolt, kínaizott és még a lélegezni is együtt lélegeztek, az egyik legtökéletesebben összeforrt párosunk. Németh Bori gyönyörű hangja teljesen rabul ejtő, mikor Zooey Deschanelként beszél. A többieket nem fogom egyesével kiemelni, de persze mindenkinek jár a pacsi, mert oda tették magukat. Ez így kapásból egy minimum 10/10-es szinkron.

Az a vége főcímben látható korizós-gurulást én is akarom. Nagyon megtetszett, és valóban forradalmi ötlet. Életigenlős film. Pontosan olyan, amely megváltoztathatja a gondolkodásmódunkat úgy, hogy még jókat is röhöghetünk rajta -és nem csak az idős "jól furulyázó" szomszédnénin, hanem mondjuk a redbulltól túltengő Carrey futósfotózásán is. Arról nem is beszélve, hogy ez a film úgy romantikus, hogy még fel sem tűnik. Szórakoztató, sziporkázó és kellően Derült égből Pollysan kötelező. 2008 egyik legeslegjobb filmje. 99%


Magyarhangok
: Kerekes József, Németh Bori, Rajkai Zoltán, Háda János, Schnell Ádám, Csőre Gábor, Gyimesi Pálma, Barbinek Péter, Zsigmond Tamara, Epres Attila, Sánta Annamária, Törtei Tünde, Elek Ferenc, Pálfai Péter
Msz: Heltai Olga
Sz.R.: Tabák Kata
FHE - Mafilm Audio Kft.

VISSZA A JÖVŐBE - A trilógiák trilógiája

20:00 írta: Joey még nincsenek kommentek

>>>VISSZA A JÖVŐBE>>>

Már rég nem számolom hányadszor láttam a filmeket, de mostanában minden évben megnézem, és mindig észre veszek valami egészen újat, ami eddig nem tűnt fel. Vagy csak más megközelítésből vizsgálom a trilógiát. De most nem az ilyen dolgokról szeretnék regélni a következő néhány sorban, hanem arról, hogy miért is a VISSZA A JÖVŐBE MINDEN IDŐK LEGJOBB TRILÓGIÁJA. Kérlek tartsatok velem, ígérem, nem lesz hosszú.

Elolvasom »

Alkonyat

21:09 írta: Joey 5 komment

Alkonyat
(Twilight, 117', 2008)

Világhiszti, elsöprő siker. 2008-ban a hetedik legsikeresebb film lett a Stephenie Meyer regény folyamán alapuló tinédzser láv. Ami természetesen tocsog a nyálban, meg a vámpírokban. Kimondom, bármennyi utálót is szerzek magamnak: Ez a film maga a katasztrófa, éretlen tinédzserekkel, és a kötelező tipikus első kamasz szerelemmel. Amit persze úgy állítanak be, mint egy Buffy-Angel szerelmet. Pedig tudjuk, ez sehol sincs ahhoz képest.

A történet főszereplője egy különc lány, Bella, aki másik városba költözése után megismerkedik a titokzatos és jóképű Edwarddal. Szenvedélyes és szokatlan kapcsolat bontakozik ki közöttük, ám a fiúról hamarosan kiderül, hogy vámpír, aki azonban csak állati vért fogyaszt. Ahogy a páros egyre közelebb kerül egymáshoz, Edward egyre nehezebben tudja féken tartani a lány illatának hatására feltörő ösztöneit. Ráadásul régi ellenségei is felbukkannak a városban.

Amikor elkezdődik a film nem tudod eldönteni, hogy ez a kiscsaj most tényleg ennyire emos, vagy csak passzolni akar a színvilághoz. Abszolút jellemtelennek látszik, olyan tipikus tinédzser lánykának, mint amilyen a célcsoportja a filmnek. Itt pedig a narráció az, ami teljesen súlytalan, funckiótlan volt. És az ilyen dolgok bizony elég rosszak. Fakó színvilág jellemzi, és az a helyzet, hogy a legtöbb főszereplő maga is falfehér. Ami alkalmadtán elég ocsmány.

Kapjuk elő még egyszer a narrálás témáját. Elhiszem, hogy a könyvben mindez elegendhetetlen, és sokat ad a sztorihoz, de a filmben elveszti jelenetőségét. Felesleges, sokszor még zavaró is. Persze ebben benne van a magyarhang is, aki megpróbál általánosan beszélni. Elhiszem én, hogy nem fér bele két órába egy közel 500 oldalas könyv, de semmi nem jött át belőle. Ami a legjobban zavart azaz, hogy megpróbálták elhitetni velünk, hogy ők egymásnak vannak teremtve, meg hű de nagy a szerelem, csak épp a két színész között hiányzott az a szexuális feszültség, az a vibrálás, ami hitelessé tette volna őket.

Kristen Stewart totális Alexis Bledel mínusz Rory tehetsége. A csávóban pedig hasonlóan nagy tehetséghullámok láthatóak, holott egy vámpír, mégha jó is, remekül el lehet játszani. Érdekessé, titokzatossá lehet tenni a figurát. Vagyis kell hozzá némi tehetség. Ez hiányzik a két főszereplőből. Ehelyett, meg a nagy elsöprő szerelem helyett kaptunk értelmetlen érzelmeket, egy magába forduló, már-már depressziós főszereplő csajszit és egy majom mániás vámpírt.

Egyetlen érdemesleges eleme volt ennek a cirka két órának: az, amikor Bellát üldözte a gonosz szőkevámpír. Ez kábé negyedóra-húsz perces elem. Viszont a farkasoknak hiszem, illetve remélem, hogy lesz még valódi szerepük, jelentésük. Bízom benne, mert anélkül ez a történet nem más, mint egy félre siklott romantikázás. Csak épp semmi romantikus nincs benne.

Néhány dolog elég érthetetlen volt, míg mások túl gyorsak. Persze értem én, hogy ez kell a világsikerhez, meg a célcsoportbeli tagok is erre buknak. Nekem jobban bejött a zenéje, és az operatőri munka. Ez a két dolog kevésbé volt annyira nyálas és eröltetett, mint az összes többi történeti elem. Ha nagyon messzire akarok menni, akkor ezt a történetet már ezerszer láttuk. De hogy csak alig tíz évet utazzak az időben, mondok egy címet: Roswell. Ugyanez a sztori, csaj majdnem kipurcan, jön az Ufó srác és megmenti. Ami az én nemzedékemnek a Roswell, az a mainak az Alkonyat. A minőségbeli különbségeket hadd ne kelljen ecsetelnem. Ez legalább akkora mondvacsinált láv sztori, mint Clark Kent és Lana Lang története.

Báthory Orsit azért szeretjük, mert az ő szinkronjaiba nem lehet belekötni. A kivétel erősíti a szabályt, és helyben is vagyunk. Mielőtt bármi rosszat is mondanék róla, azt szögezzük le, hogy simán megszokható a szinkronja. Sőt egy idő után már eltünedeznek a nézőből az ellenérzések, amiket a két főszereplő vált ki. Ám mégis végig ott lebeg a probléma, hogy Szvetlov Balázs hiába próbálja visszafogni az alakítását, alázza a színészét. Csuha Bori inkább idomul a színésznőjéhez, de így meg nem tud túl maradandót alkotni. Szóval valahol jó választások, de valahol elég nagy mellélövéseknek hangzanak. De ha hosszútávra szól ez a választás, akkor örülni fogunk neki.

Szemét leszek, én végig untam. Több volt a dolog, amin röhögtem. Hiányzott ebből a filmből a vibrálás, az érzelmek. Talán a két főszereplő nem volt még igazán szerelmes, vagy csak tényleg tehetségtelenek. Bármi is legyen, egész egyszerűen nem jön át a film legfontosabb része. Csak az értelmetlen "szeretlek" jelentésű "de én már csak azért is igen, meg vámpír akarok lenni, és örökké veled lenni" stílusú kijelentések. Ezek szavak, de nem jön át az érzelem, ami ezen szavak mögött van. Ezért pedig nem lehet okolni a forgatókönyvírót. A női értékrendre lett szabva ez a film, ott meg is felel. A fiúknak erősen kerülendő. De nem azért, mert nyálas. Arra még esélye sem volt. Tekintsük ezt egy dupla részes pilot-nak (úgyis lesz még legalább kettő), ahol felvázolták nekünk a történet legfontosabb elemeit. Akkor elmegy. 75%

Star Trek - Űrszekerek

21:00 írta: Joey 3 komment

Star Trek - Űrszekerek
(Star Trek: The Motion Picture, 132', 1979)

Régi álmom volt, hogy néhány nap leforgása alatt lenyomjam az összes eddigi kalandot. Főleg úgy, hogy már egyre nagyobb Kirk fanná kezdek vállni. No egy szó, mint száz a következő egy nehány napban Űrszekerek filmekkel árasztjuk el a blogot, hiszen mit ad isten május 7-e a nyakunkon. apropó? Jön J.J. Abrams filmje, mely ennek a legendás legénységnek az első közös kalandját mutatja be.

Kezdem azokkal a dolgokkal, amik nem tetszettek. Az egyenruha. Ezen az egy téren nálam a film hatalmas zakót követett el. Ocsmány ruhák. A doki úgy nézett ki, mint egy kiöregedett rocksztár a '80-as években. Vagy talán még annál is nevetségesebben. Persze ez eltörpül a dzsungelharcos nyitánya mellett. Viszont meglepő mód a látványra nem lehetett panaszunk. Gyönyörű makettek, még szebb effektek és rengeteg sok időhúzásra alkalmas monumentális jelenetet kaptunk ebben a több, mint két órában.

Hatalmas, pusztító engergiafelhő közeledik a Föld felé. Az Enterprise űrhajón kívül se közel, se távol nincs alkalmas űrcirkáló, amely közelebbről szemügyre vehetné, szembeszállhatna vele. A baj az, hogy az Enterprise sincs jó állapotban, éppen most javítják a dokkban a sok fényéves utazás után. James T. Kirk kapitány azonban visszatér a fedélzetre, hogy átvegye a parancsnokságot. Kirk kapitány és a régi legénység hamarosan útra kel, hogy elhárítsa a veszélyt. Felveszik a harcot a földön kívüli mesterséges intelligencia irányította energiafelhővel.

A legjobb az lesz, ha nem leszek elfogult. Bár ez isten igazából így, hogy ismerem a TOS-t, nem egyszerű feladat. Spock olyan volt, mint aki agymosáson esett át. Szinte semmiben sem emlékezett TOS-beli önmagára, az utolsó jelenetet leszámítva. A doki sem volt annyira vicces, bár az talán jobban meglepett, hogy az az alig másfél évtized alatt mennyit öregedtek a karakterek. Scotty mimikája az arcszőrzetének és a ráncainak köszönhetően már alig jött át, Chekov szerepét még lejjebb vették -köszönhetően a kopasz navigátor nőnek. Suluról hasonlók mondhatók el, míg azért Uhura rendesen kapott teret a sok kommunikációs problémának köszönhetően. Természetesen ezúttal is az alap hármas dominált. Pedig itt volt Camden atya is a mennyből. Hogy ő mennyire fiatal volt még ekkor...

Egyetlen bajom volt vele. Ez pedig kimerül abban, hogy sokszor feleslegesen húzták az időt. Sőt néha mai szemmel olyan túlzásokat találhatunk a színészi oldalon -lsd. Spock hajóra lépésekor-, amik elgondolkoztatnak engem arról, hogy mennyire szexista is a film. Persze ilyen alapon, meg a jellmezek tükrében szintén előkerülhet ez a kérdés.

Két fajta szinkronja létezik. A klasszikus, mely a sorozat hangjaival készült el a Tv3 idejében, és egy másik. Szerencsére én a Sörös Sándoros verziót néztem meg, és bevallom szívem egyik csücske. Sörös Sándor, R. Kárpáti Péter, Balázsy Gyula, Volmuth István, Mányai Zsuzsa, Koncz István, Ősi Ildikó. Gyönyörű névsor. Egyedül csak Chekov hangja változott át a túlzottan lelkes Csőre Gáborra. Ez az eredeti szinkron úgy, ahogy van zseniális. Több, mint pazar. Remek hangválasztások. Noha Tomasevics Zorka a saját maga által összeverbúvált csapatból dolgozhatott.

Mai fejjel is meglepően szórakoztató, látványos és fontos mérföldköve a sci-fi filmeknek az Űrszekerek első egész estét betöltő kalandja. És itt hadd ragadjam meg a zárójelenetet. Az utolsó szavak
.87%


Magyarhangok
: Sörös Sándor, R. Kárpáti Péter, Balázsy Gyula, Volmuth István, Mányai Zsuzsa, Koncz István, Csőre Gábor, Laklóth Aladár, Ősi Ildikó, Majsai-Nyilas Tünde
Sz.R.: Tomasevics Zorka
VideoVox stúdióban készült 1998-ban.

Elfújta a szél

21:00 írta: Joey 1 komment

Elfújta a szél

(Elfújta a szél, 224', 1939)


Klasszikusnak születni kell. Mint ahogy a 8 Oscar-díjra is. De vajon meg is érdemelte ezeket a címeket? Bevallom, így túl a második X-en valahogy örülök neki, hogy most láttam először. Bár az már egyszer igaz, hogy utálom azt a kort, amiben játszódik, mert akkor az emberek még idióták voltak. Vagyis inkább a szokásaik. Éppen ezért Scarlett lázadása teszi oly ellenállhatatlanná, és kötelező klasszikussá ezt a nagyon hosszú filmet. 


Az amerikai polgárháború idején játszódó történet főhőse egy georgiai ültetvényes gyönyörű lánya, Scarlett O'Hara (Vivien Leigh). A tüzes és makacs teremtés hiába szerelmes a szomszéd birtokos legidősebb fiába, Ashley-be (Leslie Howard), a fiatalember mégsem őt, hanem unokatestvérét választja. Házasság és pusztulás, születés és halál kíséri végig Scarlett életét, melyben egy különös férfi, Rhett Butler (Clark Gable) válik főszereplővé.

Időnként sikerült lenyűgöznie a mozinak azokkal a látványos elemekkel, amelyeket alkalmazott. A monumentalitás jellemzi az első percektől kezdve. Ennél is ritkábban szokott jól állni egy filmnek -pláne, ha szerelmi történet-, de az Elfújta a szélnek jól állt. Alapvetően drámai hangvétele van, sötét, borús képek jellemzik, amelyek között az álfájdalom kimutatása mellett a bálok hivatottak az életet jelképezni. Hiszen az élet nem áll meg attól, hogy háború dúl az Északiak és a Déliek között, ahol minden család elveszít valakit. Vagy a többi rossz dolog. A két kiemelt elemnek keveréke, az orvos, aki a téren a sok haldoklót próbálja meg kezelni. Egyszerűen sokkoló.

Odaadás és Önfeláldozás. Két olyan visszatérő eleme a történetnek, amelytől Scarlett nem tud szabadulni. De talán nem is akar. Hiszen éveken át segíti szerelme feleségét, és feláldozná magát a családért, vagy bármiért, amiben hisz. Ez utóbbi motívum jellemzi a titokzatos Rhett Butler figuráját is, aki miután megmenti a gyönyörű nőt, Ashley feleségét a babával és azok szolgalányát ott hagyja őket az úton, és beáll a seregbe. Abba a seregbe, amely már az utolsókat rúgja, és ahonnan szinte biztosra vehető, hogy nem tér vissza.

Nem hiszem, hogy véletlen lenne, hogy minden idők egyik legjobb filmjének tartják sokan. Az az erő, szenvedély, amely végig átjárja a filmet erőt adhat mindenkinek még a legszörnyűbb időkben is. Meg aztán a stílusa sem a megszokott, hiszen gyakran az időbeli ugrásokat úgy oldja meg, hogy leveleket vesz elő, vagy a történelmi eseményekkel jön "valamilyen Gettysburg-i kisvárosból". Épp ezért értékelhető a film történelmi dokumentumnak és szerelmi sztorinak egyaránt.

A ketté vágás még elviselhető lenne -hisz így sokkal könnyebben emészthető-, de az hogy a második részt olyan sokkal előbb kezdték az már több, mint dühítő. Így sikerült lemaradnom a második felének az elejéről. Ott kapcsolódtam be, hogy Ashley már otthon van, és Tarat meg akarják venni. Tehát Scarlett személyisége magával ragadó, manipulatív. Ő a földkerekség leggönyörűbb nője, és ezt Vivien Leigh-ről el is hisszük. Csodaszép nő, és remekül játsza a figuráját is.

A vége az valami borzadály. Persze ha úgy nézzük, akkor a nő azt kapta, amit megérdemelt. Szétesett az élete, a férje elhagyta, gyászban élt, mégis ott van neki Tara, az egyetlen, ami fontos, amit még Ashleynél is jobban szeret. Ez reményt ad neki, és tulajdonképpen egy pozitív felhanggal kelünk fel a kanapéból, mikor megjelenik az a bizonyos "The End" felirat. Ez egy tökéletes befejezés a történet alakítása szempontjából. Mégis hiányérzetem volt a végén.

És, hogy rövidre fogjam a szinkronja zseniális. A történetvezetése brilliáns. A hossza és a látványa monumentális. Mégis depressziót ébresztett bennem, és hiába romantikus, meg tragikus, a vége mégis reménnyel teli. Olyan film, amit legalább egyszer érdemes megnézni.87% 


Magyarhangok: Györgyi Anna, Vass Gábor, Rékasi Károly, Kovács Nóra, Gruber Hugó, Andresz Kati, Balogh Erika, Selmeczi Roland, Kerekes József, Győri Ilona, Huszárik Kata, Melis Gábor, Kiss Erika, Molnár Piroska, Mohai Gábor

Az esemény

21:01 írta: Joey 1 komment

Az esemény
(The Happening, 86', 2008)


Engem szerencsére jó messze elkerült az M. Night Shyamalan őrület, így végig pártatlan tudtam maradni. Nem mintha az segíthetne azon, hogy ezt a filmet agyon lehessen dícsérni. Bár azt megjegyezném így indításképpen, hogy az alapötlet az megint zseniális, csak épp a kivitelezés az, amivel Shyamalan engem nem tudott meggyőzni.

Amire olyan rég számítottunk, bekövetkezik. A természet megelégeli mindazt a gyötrődést, amit az emberi civilizáció mért rá és visszavág. És hamar kiderül, hogy még mindig ő az erősebb. Egy biológiatanár (Mark Wahlberg) - szakmájának és néhány szerencsés véletlennek köszönhetően - előre megsejti, hogy katasztrófa közeledik. Családjával együtt menekülni kezd, pedig nincs hova. Ha életben akar maradni, új tervet kell kieszelnie.

Hadd kezdjem ott, hogy James Newton Howard még mindig a legjobb zeneszerzők közé tartozik. Képes volt a dögunalmas főcímből izgalmakat kihozni. Ám szerencsére csupán ez az egy dolog volt ami nem jött be.Meg a fussunk a szél elől, és a környezet terjeszti a mérget dolog, amire naná, hogy egy biológia tanár jön rá. Ezeket kivéve azért végig sikerült a feszültséget megtartani. Csak épp ezek a meghatározó elemek, ezek azok a dolgok, amikre a film után is emlékezni fogunk, és amelyek rossz szájízt hagynak bennünk. Másfelől viszont Shyamalan elgondolkoztató filmet készített a környezet hatásairól, nem a megszokott formában. És ezt bizony dícsérni kellene.

Kellene, mivel az elképesztőbbnél elképesztőbb negatív hullám söpört végig a mozin. Úgy, mint ahogy az emberek megőrültek és kinyírták magukat, meg lehullottak a háztetőkről, mint a madarak. Tehát jó ötletek, elgondolások azok voltak, csak éppen valahogy egésszé nem sikerült összeállniuk. Pedig az író-rendezőn érződött, hogy próbálkozott, de mégsem sikerült kihoznia azt a történetből, amit lehetett volna. Mondjuk az alaptémája sem volt épp egyszerű, amit némi karakterdrámával próbált feloldani -a megcsalás kérdései, és a szeretet ereje. A kötelező összetartásról, a kövessük a kevésbé lököttnek látszót és az emberi naívságot remekül megragadta.Ezen utóbbiért viszont agyon lehetne dícsérni az írót. Gondolok itt arra, mikor a vasút után senki sem akarja elvinni Elliottékat, majd mikor egy idióta fickó minden érzés nélkül csak úgy leppuffantja a kisgyereket. Igen, tényleg így viselkedünk a világunk pusztulása szituációkban, és van mit szégyelni benne. Arról nem is beszélve, hogy mi magunk veszélyeztetjük a Föld-et.

A Miller Zoltán-Mark Wahlberg kettős összeillő párosnak tűnt ebben a filmben, Miller kifejezetten jól hozta a figuráját. Akárcsak Németh Bori - Zooey Deschanel kisasszonyt, akit Deschanel nő létére imádunk gyönyörű szemei és színészi tehetsége miatt. Amire most nem is igen volt szüksége. A kislányt pedig a Kaliforgiás Pekár Adrienn beszéltette. A szinkron nekem bejött.

Egy kérdésem maradt. Világok harca, vagy Esemény? Tehát, amikor a környezet menti meg az emberiséget, vagy amikor a környezet pusztítja el? Utóbbira sokkal nagyobb az esély. Viszont ezt az egyet kivéve a feszültséget végig tudták fokozni, az alapötlet remek, csak épp a történet alakításáért kár az a remek kezdés után. Mindenesetre nálam az Esemény kifejezetten nem tartozik a 2008 rémes filmjei közé. Valahol a jó és a szar között félúton elakadt. 77%


Magyarhangok: Miller Zoltán, Németh Borbála, Pekár Adrienn, Epres Attila, Tímár Éva, Fesztbaum Béla, Barbinek Péter, Szvetlov Balázs,
Sz.R.: ????
A szinkront az BuFi megbízásából az Aktív Kommunikációs Kft. készítette 2007-ben.
Bemutató dátuma: 2008. június 19. (Forgalmazó: Intercom)

A gazdagok is ölnek néha

9:25 írta: Joey még nincsenek kommentek

A gazdagok is ölnek néha
(Living with the Enemy, 89', 2005)

Sarah Lancaster. Csak ennyit mondok. Érdemes? Érdekes. Orosz Anna viszont valami brutális egy hang lett a kis házi kedvencnek. De komolyan, rápakol néhány évet a fiatal színésznőre. Amúgy az m2 a "Veled is megtörténhet!" blokkjába sorolta a filmet. Túl sok a közeli és ez még a gagyi sztorinál is jobban zavart. Hiába gyönyörű nő Sarah, ehhez a filmhez még ő is túl kevés volt. Menthetetlen.

Egy nő fergeteges románcba keveredik egy vagyonos üzletemberrel, de hamarosan megtudja a szörnyű igazságot a férfiról és annak néhai feleségéről. Amikor Allison találkozott Philippel, minden tökéletesnek tűnt, és a pár kis idő múlva összeházasodott. Azonban amikor Allison egyedül marad új férje otthonában, gyanakodni kezd, hogy Philipnek köze lehetett volt felesége halálához. A thrillerben a főbb szerepeket Sarah Lancaster, Mark Humphrey és Maxim Roy alakítják.

A film első fele sok erotikus töltetű jelenettel rendelkezett, amelyeket időnként megdöbbentő "gazdag dolgok" higítottak. Ez még önmagában elmenne, ám bátor ne felejtsük el, hogy a főszerepben egy koldusból királylány áll. Aki bekeveredik a gazdagok életébe, miután egy konfenrecián kiszúrja magának a nagy vadat, aki nem is olyan ártatlan, mint amilyennek látszik. Legalábbis ez derül ki a cselekedeteiből. A történet iszonyatosan lassan indul be, és még akkor sem túl lenyűgöző.

Hihetetlen egy felesleges a film. Ritka, amikor ennyire érdektelen és nagy baromság a történet, nem hogy nem tud lekötni, de egyszerűen tényleg nem szól semmiről. A vége meg még paródiának is elmenne, annyira unalmas. Kiszámítható és érdektelen. Nagy kár, de sajnos ilyen filmekbe is beleakadhatunk napjainkban. Soha többet.

Szőnyi István szinkronja pedig szintén ez a vicc kategória. Hiába válogatta ki a remek színészeinket, mégis Barbinek Péteren kívül senki sem illet a színészéhez. Voltak bűn rossz választások, és akadtak olyanok, akik csak szimplán nem passzoltak. De még mindig jobb lett a szinkronja, mint maga a film.

Végezetül csak egy jótanács: Kerüljétek. Hallottam már hírét, hogy vannak minősíthetetlen (tévé)filmek, de azt nem hittem volna soha, hogy még Sarah Lancaster is kevés legyen annak élvezhetővé tételéhez -pláne úgy, hogy még erotikára hajazó közeli jelenetek is raktak a filmbe. Szóval, ami százalékot kap tőlem, azt a női főszereplő végett. 9%


Magyarhangok: Orosz Anna, Lux Ádám, Román Judit, Frajt Edit, Sánta Annamária, Rosta Sándor, Posta Victor, Barbinek Péter, Cs. Németh Lajos
Sz.R.: Szőnyi István
A szinkront a.RTL KLUB megbízásából a HangKép Szinkroncsoport készítette.

Az Őrzők - Itt dumálhatunk róla

17:45 írta: Joey még nincsenek kommentek

Nos, jelentem én már cirka egy órája végeztem vele a moziban. Elég vegyesek az érzéseim vele kapcsolatban, mert bár jó, jó, de mégsem annyira hengerelt le mint vártam volna. Vagy mint ahogy annó A sötét lovag tette majd egy évvel ezelőtt. Ott is óriási volt a hype, itt pedig a képregény kult mivolta, és az a tény, hogy néhány napja fejeztem be, lehet sokat rontott az összképemen. Megijedni nem kell, mert túlcsordul a pozitív irányba -kicsit vicces is az a pontszám, amit adtam neki. Viszont legyünk őszinték, Snyder hibázott.

Nos, a véleményem vasárnap a szokott időben érkezik, velősen -de azért hagytam néhány dolgot a szinkronkritika mellé, év végére is, amikor is újra előkapjuk majd a filmet. Addig pedig itt lehet róla beszélgetni azoknak, akiknek már volt szerencséjük hozzá. Különösen kiváncsi vagyok azok véleményére, akik nem olvasták. Szabad a pálya emberek!

"Majd két órán át lassan hömpölyög a története, annyira, hogy az emberek már azon röhögnek, hogy ott a kék faszi és lóg a töke. A vége pedig annyira felgyorsul, hogy túl sok minden marad ki. És  hatásvadászat mellett ez is a legnagyobb baj a filmmel. Túl sok lényeges dolog maradt ki. De csak a végéből. Előtte megkaptunk minden fontosabb flaschbacket, minden lényeges információt közöltek a nézővel, árnyalták is szépen a karaktereket, de például annak nem tudatosítottak nagyobb jelentőséget, hogy New York-ban pont az az újságosbódé előtt robban a "Mr. Manhattan". Be kell vallanom, hogy míg a képregényben agyamra mentek az újságosbódé körüli dolgok, addig itt hiányoltam."

Régebbiek | Végére »

Freeblogra alkalmazta pazzo

CSS Templates by Inf Design - Valid XHTML & CSS